Valóban akarom azt a változást?

Sok emberrel beszélgettem, dolgoztam, dolgozom…kapcsolódom. Volt olyan is, akit csak szeretgettem’, hogy önmaga előtt be merje vallani, hogy mi is az, amiben van. Nem egy háromismeretlenes egyenlet, amiről beszélünk. Általában egyszerű a megoldás egy általunk megtapasztalt KONFLIKTUS HELYZETBEN, csak annyira közel van hozzánk, annyira benne állunk a témában magában, hogy egyszerűen képtelenek vagyunk meglátni azt a fránya megoldást.

Aztán ott van az is, hogy lehet meglátom, de közben érzelmileg (nem tudatosan) nem is akarom magát a változást. Sokkal több nyűggel, nehézséggel, komfort nélküli állapottal kellene találkoznom, hogy ez ezzel egyre inkább távolivá válik bennem.

De hát a rendszer dolgozik, ugye!

Amit egyszer megláttam, az bizony ott van már a belátható térben. Az már nem enged. (Tapasztalatom szerint azért jön, mert időszerű rálátnom a feladatra.) Nem enged, de legtöbbször, mint akadály, nehézség jelenik meg először. Miért?

Alapvetően azért meg anno volt egy feladatom, amit meg kellett volna tennem, megoldanom, de nem tettem. Aztán ahogy telt-múlt’, úgy eljött a gubanc kifésülésének pillanata is. Azaz ott állok a probléma előtt, ami elsőre ijesztő, megoldása beláthatatlan….de legfőképp félelmetes. Miért?

Mert egy beláthatatlan térhez érkeztem. A megoldás sajnos már régen nem történt meg. A probléma’, a feladat idáig bonyolódott.

A tapasztalatom megint azt mondja, hogy mihamarabb jobb kezelni az elém kerülő feladatokat. A probléma ott van, hogy arra konicionáltak, hogy legjobb, ha nem teszek semmit, mert….és itt képzelj el egy felsorolást. Nem irom le! Felesleges! Magadtól tudod, kivülről!

Persze, tévedés ne essék! Magam is halmozok fel, és tolok magam előtt feladatokat! Nekem is vannak nehéz, vagy lusta pillanataim. Tudnom kell, hogy ez az én döntésem….és amiben épp vagyok, az az eddigi döntéseim összessége!

Az eredmény mindig az eddigi működésem végpontja. (Ez a végpont folyamatosan tolódik persze az idővonalon) Szóval, ha valami eredményt akarok elérni, akkor a működésemet kell megváltoztatnom. Azaz a SZOKÁSAIMAT! Ezt ugyanúgy tudom megtenni, mint egy testedzésnél. LE-KELL-JÁRNOM-EDZENI!

Nincs olyan, hogy az ÉLET majd megdob egy ingyen pályával, vagy majd megnyerem a lottót! Nincs ilyen! Olyan van, hogy HA MEGNYEREM A LOTTÓT, akkor kapok egy ingyen pályát! Na, ilyen van!!!

 

Szóval, ha valóban akarom a változást, akkor az MEGJELENIK!

Ha megjelent, és megijedtem tőle, akkor tudd, hogy JÓ ÚTON JÁRSZ!

Mert az ELME fél…az eddigi működésem tojt be. Ugyanis érzi, hogy nem tud ugyanúgy, ugyanazokkal a mechanizmusokkal működni tovább. Mennie kell! Ez egy kis halál! Ezért a félelem!

De a félelem JÓ! Mert arra is felhivja a figyelmet, hogy valami olyannak a határához értem, amit eddig még nem tapasztaltam.

Erre mondta egy Barátom, hogy “….jójó’, de ugyan mennyen’ má’ a ‘csába ez az egész! Én nem szeretek félni!” Igaza van, és szerintem senki. De ez pusztán az energia működésének sajátossága. Ahogy minden reggel fel kell épitsem a saját működésem energetikailag (Ebből vajmi keveset látok, tapasztalok meg, mert szinte magától, automatizmusként működik), úgy ebben a térben is ez történik. Egyszerűen csak lentről, a skála aljáról indulok. Mondjuk úgy, hogy a félelem állapotából. (Csak jelzem, ha gyakorlott vagyok, akkor ezek a félelmek megmaradnak ugyan, de annyira kicsik, annyira kezelhetőek lesznek, hogy a változást egyszerűen keresni fogom!)

A változás, az áramlás a sajátunk, a teljességünk része. Egyszerűen azért, mert egy bizonyos ponton túl már nem tud áramlást, flow-t biztositani részünkre a Világ. Már pedig itt tartunk! Itt tart a Világ! Minden téren! Üzletileg, érzelmileg, energetikailag, EGYÁLTALÁN! Annyira egyszerű üzletet felépiteni, terméket megrendelni, ebédelni, szervizelni ma bármit, bárhol, bármikor, hogy nekünk embereknek nem maradt más, mint megértsük saját magunkat. Vagyis magunkkal legyünk, magunkkal foglalkozzunk!

Viszont nem kivánunk magunkkal lenni! Nem kivánunk érzelmesek, bensőségesek, szabadok lenni! Az túl egyszerű’! Az túlságosan konstans, változatlan, csendes, nyugodt. Kifele kivánunk lenni! Testet és körmöt épiteni. Moblit venni, és szidni a rendszert….csak nehogy élni kelljen!

Tudom…

Tudom, te más vagy!

Mondod TE!

De nem! Szerintem nem vagy más!

Nem okollak, nem vádollak, csak tényt közlök! (A TE, az ÉN is vagyok!)

 

Az a kérdésem, hogy vállalod e!?

Vállalod-e, hogy FÉL ÉVIG TÖBBET DOLGOZOL AZÉRT, HOGY UTÁNA KEVESEBBET DOLGOZHASS?

Befektetsz-e ennyit önmagadba? Mert ennyi a képlet!

Csatlakozz a SIKERMECHANIZMUS Csoportjaimhoz, szeptembertől új csoportok!

 

Pár visszajelzés az első lépések után, a csoportból:

„Azt érzem, minden belső akadály elgördült a párkapcsolat útjából.” – Noémi

 

„A bennem levő düh enyhült. Már hatékonyabban tudunk családon belül is kommunikálni.

Az enyémtől eltérő vélemények nem veszélyforrások, hanem lehetőségek, hogy a gondolkodásom hibáit észrevegyem és elengedjem a ragaszkodásaimat.” – Lóránd 

 

“Eredményeim: Erőteljesen fokozódó tudatosság.

Egyre hosszabbodó tudatos jelenlét, és a bennem lévő erő érzékelése.” – Nóra

 

SikermechanizmusCsalogato

Várlak szeretettel most is csoportjaimban, eseményeimen!

Jelezd részvételi szándékod, és én megadom a lehetséges kezdési időpontokat!

JóEgészség: Csaba

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.